Néma üvöltés

Ismerős az érzés, mikor legszívesebben magad mögött hagynál mindent? Amikor egyszerűen ki akarsz szállni. De ahelyett, hogy amolyan Forest Gumposan elfutnál, csak ülsz a kanapén és elmenekülsz az életed elől egy könyvbe vagy egy sorozatba? Szinte mindegy, hogy hogyan, csak ne kelljen foglalkoznod az életeddel. És az is lehet, hogy sikereket érsz el még így is, mert a munkába menekülsz. Néha hallod a hangot, mely suttogja, állj meg, és nézz szembe vele, de ezt egyre nehezebb megtenni.

Azt nem tudhatom, miért érzel így, nem is erről akarok írni. Hanem arról, hogy mi van akkor, mikor azért akarsz ordítani, hogy ne halld a belső űrt. Amikor tehetetlennek érzed magad. Amikor az egész tested lefagy, már attól is, hogy a nehézség gondolatának halovány foszlánya feltűnik a tudatod egy eldugott zugában.

Képzeld, nem vagy egyedül! És nem egy örökké tartó kilátástalansággal teli óceánba zuhantál, ahonnan nem is látszik a part. Bár tudom, hogy ezt érzed.

A legrosszabb, amit tehetsz, hogy nem beszélsz róla, megpróbálod elfojtani. Vagy meggyőzöd magad arról, hogy amit érzel, az tulajdonképpen hülyeség, hisz semmi nem indokolja. És olyan mélyre igyekszel eltemetni, hogy egy idő után azt hiszed, ez a furcsa, bizonytalanságot sugárzó érzés a mellkasodban normális és mindig is ott volt. HÁT NEM! Nem kell úgy tenned, mintha minden rendben volna.

Most hunyd le a szemed, és idézz fel egy olyan pillanatot, amikor igazán boldog voltál. Szánj rá egy kis időt, és ha nem ugrik be azonnal, akkor csak mondogasd magadban, hogy boldog, boldog, boldog… Ha megjelent lelki szemeid előtt a filmekből jól ismert naplementében tengerparton szaladgálós fiatal szerelmes pár, akkor csak mosolyogj egyet a klisén, és kutass tovább. Biztos, hogy volt olyan pillanat az életedben, amikor igazán boldog voltál. Ha megtaláltad, figyelj befelé. Eltűnt a mellkasodból a szorongás, az üresség, a félelem.

Viszont visszatért, amint kinyitottad a szemed, de most már biztos lehetsz benne, hogy ez nem természetes és nem volt mindig így.

Rossz hír, hogy rajtad kívül nincs olyan ember a világon, aki képes kihúzni téged ebből a gödörből. (És ha egy szeretted miatt olvasol ebben a témában, értsd meg, nem fogod tudni megmenteni őt. Támasza lehetsz, ha tudja fogadni.)

Jó hír, hogy mindenképpen változni fog, hisz a biztos állandó az életben, hogy minden változik. Így hát rajtad múlik, hogy merre indulsz. Útelágazáshoz értél.

Íme, a két út:

1.Dönthetsz úgy, hogy nem nézel vele szembe. Igazából úgy is lehetetlen, és te amúgy is nagyon erős vagy és kibírod. Tudsz te így is élni.

Ha így döntesz, egész életedben nyomasztani fog az érzés, amit most érzel. Lehet, hogy kezelhetőbb lesz, lehet, hogy a kis hangot is teljesen sikerül elhallgattatnod, aki azt suttogja, állj meg és foglalkozz vele, de újra és újra jön olyan élethelyzet, mint ami most van, és te lefagysz, remegsz belülről, megkérdőjelezed saját létjogosultságod. Tényleg ezt akarod?

2. Szembenézel vele. Így egyszerűen. Nem elmész egy látóhoz, aki leveszi rólad a rontást, vagy egy csodagyógyászhoz, aki egy kezeléssel eltünteti, az összes szenvedésed. Te szembenézel a saját nehezeddel. TE MAGAD! Nincs kifogás, nincs majd, nincs holnap, nincs, én nem tudom. Itt és most azt mondod elég! És bár lehet, hogy nem hiszed el vagy nem így érzed, de nagyon félelmetes elengedni a nehézségeidet, a fájdalmaidat, a félelmeidet. Mert ezek ismerősek, és mi lesz, ha nem lesznek? De emlékezz arra boldog pillanatra, amit felidéztél. Volt máshogy is, tehát lesz máshogy. Csak rajtad múlik, hogy milyen lesz ez a máshogy.

A problémához való ragaszkodásunkról egy buddhista tanmese:

Tanítvány először lép a Mester színe elé.
Mester: – Tedd le a csomagod!
Tanítvány: – De Mester, üres kézzel érkeztem.
Mester: – Jó, akkor cipeld tovább.

Ha úgy döntöttél itt az ideje változtatni, itt egy kis iránytű, hogy mennyi mindent tehetsz magadért. 

Épp remegő sejtekkel van megtöltve a tested, így az első lépés nem a nézz szembe a szörnnyel, hanem keress páncélt, fegyvert és bátorságot. Én-erő nélkül ne indulj csatába.

TIPPEK ÉS GYAKORLATOK: én-érintés, ölelés magaddal/ mással, masszázs, hangfürdő, valaki, aki meghallgat, tengelykeresés, saját szívkapcsolat , forró fürdő, szauna, nagy séta a szabadban, igazából bármi, ami úgy tölt, hogy közben magaddal kapcsolódsz.

Ezeket csinál addig, amíg úgy nem érzed, hogy képes vagy megtartani önmagad, azaz már van benn valaki, aki MINDIG tudja, hogy van más is, nem csak a nehéz.

Ágnes Begin – Figyelj és hallgass meg…

Figyelj és hallgass meg
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
És te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
Hogy a problémám megoldódjon,
Bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy te süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj, és hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem,
Amit nekem kellene megtennem,
Csak megerősíted a gyöngeségemet és félelmemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érezzek, ahogy érzek,
– Még ha ez az érzés számodra érthetetlen is –
Lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,
És értelmet adjak az értelmetlennek.
S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,
Tanácsra nincs szükség.
Talán ezért használ sok embernek az imádság.
Mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást.
Csak figyel és hallgat.
A többit ránk bízza.
Tehát te is, kérlek, figyelj rám és hallgass meg.
És ha szólni akarsz, várj egy picit.
Akkor majd én is tudok rád figyelni.”

Amikor úgy érzed itt az ideje lefejteni saját hagymarétegeidet, akkor adj magadnak egy délutánt. Csinálj egy amolyan ÉN+ÉN partit. Beszélj magaddal, írj levelet, esetleg meditálj és figyelj befelé. Mi van veled? 

Erre indulhatsz:

1.Pszichodráma: Segítséget nyújthat…

  • kapcsolataink minőségének a javításában,
  • kommunikációs- és konfliktuskezelési nehézségeink csökkentésébe
  • vágyaink, céljaink megértésében és elérésébe
  • mások jobb megértésében, érzéseink megfogalmazásában, igényeink képviseletében
  • több információért www.pszichodrama.hu

2.Családállítás:

Ha olyan élethelyzetekben találod magad, mint amilyet már a felmenőid sora végigélt, esetleg észre is vetted már, hogy te is újrafutod ugyanazt a kört. Ha nehéz sorsok voltak a családodban.

Nehéz sors:

  • Ha valaki nem tudott megszületni vagy gyerekként halt meg, a felnőtt kor előtt.
  • Nehéz sors, ha valaki korán – gyerekként – elveszti az egyik, vagy mindkét szülőjét.
  • Ha valaki betegség, vagy sorscsapás következtében elveszíti a társát.
  • Ha nem tud gyereket szülni, vagy nemzeni.
  • Vagy ha baleset, katasztrófa, üldöztetés következtében mások meghaltak, de ő túlélte.
  • Ide tartozik az is, ha valakit kitagadtak a családból.

3. Bodywork:

Nehéz nem elfogultan írni a módszerről, hisz számomra szerelem. Mozgással dolgozik, a szavakat csupán tudatosításra használja, így mélyebbre ér el, mint a tudatos éned. Dolgozhatsz vele transzgenerációs elakadásokon, inkarnálódási traumán, születéstraumán, a nonverbális időszakba szerzett sérüléseiden, a legbelsőbb tudat alatti működéseiden, mint pl. tettes-áldozat szerepek, kicsi-nagy, ítélő, határtartás stb. És van tere a dühödnek, szégyenednek, adhatsz és fogadhatod a megtartás stb. Itt az oldalon több információt is találsz róla, ha tovább olvasnál a témában. (http://lelektolto.com/bodyworkrol/)

4.Egyéni terápiás ülés:

  • ha egyáltalán nem tudod, hogy merre indulj
  • ha bármely nehézség áll fenn, amit fentebb írtam, de nem csoportban szeretnéd megoldani
  • ha csoport mellett szeretnél egy teret, ahol tovább tudod vinni az ott megtapasztaltakat
  • ha csoportos módszerekkel már sokat dolgoztál, és úgy érzed, a következő réteghez úgy jutsz el, hogy csak Te vagy a fókuszban
  • bővebben, íme egy mikor ajánlom: http://lelektolto.com/mikor-ajanlom/

5.Egyéb módszerek -a tejesség igénye nélkül- melyeket ajánlok, ha eddig nem találtad meg, amit keresel:

  • művészetterápiák
  • meseterápiák
  • Watsu és egyéb víziterápiák
  • Gestalt-terápia
  • kontakttánc
  • mozgás- és táncterápia

A test a lélek temploma.” Ez egy nagy életbölcsesség, így ha jól akarod benne érezni magad figyelned kell rá. Töltsd fel a D, B, Mg raktáraidat, mert mind összefüggésben van a depressziós tünetekkel. Hogy mi van előbb a tyúk vagy a tojás, abba most ne menjünk bele, az azonban biztos, hogy ha egyszerre foglalkozol a lelki és fizikai síkkal, akkor teszed a legtöbbet magadért.

Végezetül fontos, hogy tudd, ez egy folyamat. Egy folyamat, ami nem egyik napról a másikra, magától megy végbe és biztosan nem fogsz egyenletes tempóban és irányba haladni. Ez sajnos törvényszerű. Ahogy elestél párszor a kerékpárral, amikor tanultál biciklizni, most is lesz, hogy úgy fogod érezni, hogy nem megy. És ilyenkor újra ott állsz annál a bizonyos útelágazásnál. De sose feledd, csak rajtad múlik, hogy merre mész!

A PÁRKERESÉSI KILÁTÁSTALANSÁG MARGÓJÁRA

Társas lényként legalapvetőbb vágyunk kapcsolódni egy másik emberhez. Gyermekkorunktól kezdve keressük a párunkat és ez a késztetés később csak erősödik. Közben nagy esélyünk van rá, hogy rengeteg csalódás ér minket, és egyre kevésbé hisszük, hogy a nagy Ő létezik.

Miért is olyan nehéz?

Már magzati korunktól érzékeljük édesanyánk hangulatingadozásait. Azt is ha jól van édesapánkkal és azt is, ha hullámzik a kapcsolatuk. Ez tény. Változik a hormontermelődése, a szívdobbanásának ritmusa, más ütemben cikáznak az ingerületek a testében. És nagy valószínűséggel hallunk hangokat átszűrődni a világból. Már ekkor elkezdjük tanulni, hogy hogyan is működik egy férfi- női kapcsolat.

Ez a tanulás végigkísér egész életünkben, bár már nem kizárólagosan anyát és apát figyeljük. Elkezdjük tudatosan vagy öntudatlanul monitorozni a nagyszülőket, a szomszédokat vagy akár az utcán elhaladó párokat. Egész sokat tudunk a barátaink párkapcsolatáról, igaz többször hallunk panaszt, mint dicséretet, mert az inkább kikívánkozik. Más mértékben gyakorolnak ránk hatást, de beépülnek.

Ezeket a tapasztalatokat még összesítjük a saját kapcsolatunkkal a szüleinkkel, (és persze tényezőként megjelenik az alap személyiség is) és kész is a kapcsolatdinamikánk.

Nincs olyan, hogy ez a rendszer ne lenne akár csak egy ponton is terhelt. De felnövünk, felelősséget vállalunk magunkért és vágyunk a kapcsolatra, így keresünk egy párt, akinek a rendszere szintén terhelt, és aki szintén felnőtt, és jó esetben felelősséget is vállal önmagáért és szintén vágyik egy kapcsolatra. És próbáljuk együtt jól csinálni.

És sokszor sajnos nem megy….

Ha egyszer végig pörgetnéd a kapcsolataid, és összegeznéd, hogy mi is volt nehéz bennük, és milyen emlékeid vannak gyerekkorodból a kapcsolatokról, bizonyosan felfedeznél ismétlődéseket. A kapcsolataink tükröket tartanak, nem feltétlenül ugyanazokat, de mindnél érdemes megállni egy pillanatra, és megkérdezni magadtól, hogy ez hol szól rólam? Mit tanít nekem? És egyáltalán hol vagyok ebben az egészben?

És ami még nehezíti…

Mindig volt lehetősége az embereknek kimenekülni a kapcsolatokból, többet dolgozni, meginni még egy sört vagy teát a barátokkal, besegíteni anyának vagy épp a gyereknek… Indok volt, hogy miért nem értem rá magammal/veled/velünk foglalkozni, de sosem volt annyi indok, mint ma.

Ingerekkel-túlterhelt környezet = kapcsolatok halála?!

Egy kapcsolat rengeteg odafigyelést, önmunkát, kompromisszumot, törődést igényel. Mikor van minderre tér egy világban, ahol mindkét fél napi 8-12 órát dolgozik, és mindannak a stressznek a levezetését, ami ez idő alatt gyűlt fel, a tv-nézésben vagy a telefon nyomkodásban éli meg?

Hogyan szeretnénk párkapcsolatod, mikor a rózsaszín köd után korlátozódnak a beszélgetések a teendői listák egyeztetésére és a kötelező helyzetjelentésre (kivel mi van a munkahelyen, mi történt a gyerekkel az iskolában)? Hogyan is jutna idő az intim együttlétre, amikor a maradék erőd is eltűnik a tv előtt vagy a kedvenc mobil játékodban hajszolva a nyerő szériát? Mikor nézünk a másik szemébe azzal a figyelemmel és nyitottsággal, amivel megláthatjuk benne, hogy hogyan van ő épp magával, velünk?

Ez nem egy ember problémája, ez a világunk problémája.

Nehéz megtalálni azt a bizonyos másikat. De feladni nem érdemes. Minden nehezen lehet változtatni….

Konfliktuskezelés röviden

” Minden kis összetűzés erősíti az ellenállásod, míg egy szép nap arra eszmélsz, hogy Ő, akit annyira szeretsz, oly távol van.  “

Ahogy minden élőlénynek, a kapcsolatoknak is van egy élete, egy íve. Mikor elkezdődik, akkor a legfantasztikusabb amiben csak részed volt, minden stimmel. Aztán ahogy telik az idő, úgy “lesz” egyre több nehéz. Azért van macskakörömbe a lesz, mert valószínűleg sok mindent csak nem veszel észre, vagy elnyomod magadban. De kibújnak a nehezek, kezdve attól, hogy szürcsöli a kávéját, egészen addig, hogy csak 3 féle pózban szeret szexelni, amire te ráunsz a 3. hónapban. Az együtt töltött idő alatt pakolódik a kapcsolatotokra sok közösen megoldandó feladat, és annak a terhe, hogy bizony nem mindig értetek egyet, vagy máshogy oldanátok meg az adott problémát. Minden kis összetűzés erősíti az ellenállásod, míg egy szép nap arra eszmélsz, hogy Ő, akit annyira szeretsz, oly távol van.
Lehet ám ezt tudatosabban is csinálni!

Első lépés, hogy elfogadod, a rózsaszín köd idővel elmúlik, és amit mögötte találsz az nem rossz, az a valóság. Pál Ferinek van erről egy nagyon jó előadássorozata, amiben azt fejtegeti, hogy az anyával megélt tökéletes szimbiózist éljük újra a párkapcsolat elején, és mikor eltűnik a rózsaszín köd, nyugtázzuk, hogy akkor ez nem az, amire vágyunk és kilépünk belőle. Pedig természetes, hogy ahogy babaként elmúlt anyával, a pároddal is elmúlik az a fajta tökéletes egység, amit a kezdeti egymásra találás öröme hoz.

Második lépésként ismerd be magadnak, hogy van, amit nehéz kezelned a párodban. Ha magadnak sem vallod be, hogy irritál, ahogy rágja a körmét, vagy nem nyomja ki a mosogató szivacsból a vizet, akkor felé, hogy leszel őszinte? 

Harmadik lépés. Keresd meg magadban, hogy miért akaszt ez ki téged? Tudom, hogy most veszítettelek el, kedves olvasó, és nem, nem gondolom, hogy azért ne tegye a koszos zoknit az asztalra, mert nehéz gyerekkorod volt. De fontos tisztázni, ez egy “különbözőek vagyunk, különbözően működünk, de légyszi csináljuk úgy, ahogy én csinálom, mert úgy ezért vagy azért jobb”, vagy “amikor így csinálod, benyomsz nálam egy gombot, ami nekem nehéz”. Gyorsan mondok példákat. Az elsőre jó a szivacsból kinyomott víz, amit már emlegettem, de ilyen lehet a médiában sokszor használt fogkrémes tubus is . A másodikra példa mondjuk, mikor az egyik fél többet mászkál el a barátokkal, vagy nem akar annyiszor szerelmeskedni, vagy néha elég, ha csak “úgy” néz és máris konfliktus van. Ezeknél sokkal összetettebb a probléma rendszer. És ezzel el is értünk a következő ponthoz, de ezt ketté kell szednünk.

Negyedik lépés
A) pont. Ha a harmadik lépésnél a kettőtök különböző működését találtad a probléma forrásának, nincs más dolgod, hogy leülj és higgadtan megbeszéld a pároddal. Ha nincs érzelmi bevonódása neki sem, nem lesz gond!
B) pont. Rájöttél, hogy komoly érzelmi bevonódásod van. Itt megint szerte ágazik a tennivalód. Szemléld meg magadban, hogy benned kit bánt az, ami a másikból jön. A felnőttedet, vagy a benned lakó gyermeket? Erre is mondok példát, mielőtt bezárnád! Ha nem figyel rád, magadra hagy a közös teendőkkel, ok nélkül csúnyán beszél veled, bánt verbálisan, akár fizikálisan, az nem csak azért fáj neked, mert gyermekkorodban is kaptál egy pofont. Hanem mert nincs helye. Persze fontos megtalálni magadban, hogy miért vagy benne egy ilyen kapcsolatban, de ebben a helyzetben a legtöbb, amit megtehetsz, hogy kiszólsz magadért, meghúzod a határaid, és ha szükséges lépsz. 
A benned lévő kicsit bánthatja például, amikor a párod sokat van a barátaival, jön a féltékenység, pedig ő nem csal meg, te vagy neki a legfontosabb. Itt fontos, hogy tudatosítsd, a nehéz az a benned lévő vágy a kizárólagosságra, hogy csak ketten legyetek . És itt jön a kritikus pont. El tudod-e mondani ezt a párodnak, ott tudsz-e állni előtte teljesen csupaszon, kiadva a benned lévő legkisebbet, és el tudod-e hinni, hogy ő meg akar téged érteni. Ha ezt a fajta nyitottságot tudjátok adni egymásnak, az biztonságot és stabil alapot ad nektek. 

Ötödik lépés sem maradhat ki, hisz nem elég, hogy ki lett mondva, hogy mi a nehéz, és az sem elég, ha a másiktól elfogadást kapsz, vagy neki adsz. Rajtad múlik, hogy szembenézel-e ezekkel a nehezekkel, amiket a másik által feléd mutatott tükörben fedezel fel.

Az utolsó képet elnézve, szerintem megéri! 

Kitti

Filmajánló, avagy valami teljesen más! :)


” Az emberi lélek viszont törékeny, és az élet ejt is rajta sebeket. “

A film, mely szívszorítóan és mégis gyönyörűen mutatja be, hogy mire jók az önismereti módszerek. Ezért nézd meg az Apák és lányaik című filmet. 🙂

Amikor megkérdezik tőlem, hogy mivel is foglalkozom és elkezdem mesélni, sokszor látom az arcokon, hogy ez jó, de hála istennek én nem vagyok beteg… És ekkor elmondom, hogy én nem beteg emberekkel dolgozom. Aki „beteg”, annak pszichiáter kell. Az emberi lélek viszont törékeny, és az élet ejt is rajta sebeket. Én olyan emberekkel dolgozom, akik akarják gyógyítani ezeket a sebeiket.

” gyásza odáig fut, hogy egy nagy kódot cipel – aki szeret, elhagy “

Gondoljunk csak bele. A filmben a lány még kislányként veszíti el mindkét szülőjét, és a feldolgozatlan gyásza odáig fut, hogy egy nagy kódot cipel – aki szeret, elhagy. És mint egy önbeteljesítő jóslat el is éri ezt. Én-védő mechanizmus nála a kötődéskerülés, hisz ha nem szeret senki, nem hagynak el, és akkor nincs fájdalom. Talán rossz hír, hogy nem kell gyermekként megárvulni, hogy akár ugyan ezt a kódrendszert cipeljük magunkkal. Elég hozzá egy korai válás, mely után az egyik szülő eltűnik az életünkből. Az eredmény ugyan az. És az is lehet, hogy a reakció nem az lesz, mint amit a főszereplő lánytól látunk, hanem teljes befordulás, társas kapcsolódások teljes elutasítása, aszexuálissá válás, vagy akár társfüggés is. Pedig semmi más trauma nem történ, „csak” annyi amennyit annyian kibírtak már előttünk, hogy a szüleink elváltak és az egyik szülő kiesett az életünkből. Ha ráeszmélünk, hogy azért nehéz bármilyen formában a kapcsolódás, mert olyan múlt áll mögöttünk amilyen, fontos nem ítélkezni, megbélyegezni magunkat, hanem önegyüttérzést adni magunknak, és megpróbálni átírni a kódot.

De hogyan is kezdjünk bele a változtatásba? Fontos, hogy elfogadjuk ezek sokszor hosszú munkát és sok türelmet igényelnek. Megpróbálhatjuk egyedül, vagy a társunkra támaszkodva (bár, ha így teszünk, számolnunk kell vele, hogy erősen terheli a kapcsolatot), és ezekkel együtt kérhetünk segítséget. Van, hogy pontosan a traumát sem ismerjük, ami a magja a nehezünknek. Ekkor jó elmenni családállításra, vagy egyéni ülésekre, esetleg hipnoterápiára, KIP-re, hogy verbálisan is fel lehessen tárni a forrást. És amikor eljutunk a szavakon túli szintre, segít, ha megtaláljuk a módszert, ami segít tölteni az űrt, a hiányt, ami ott tátong a szívben. Erre nagyon jók a különböző tánc- és mozgásterápiás módszerek, például a Bodywork is! Hosszúra nyúlt az ajánló! Nézzétek a filmet, és gyertek bodyworközni Önmagatokért!